Nem is tudom, mikor �ltem le legut�bb �gy a g�p el�, hogy �rjak valamit csak �gy. Lehet �vek teltek el. �gy �reztem, mintha elvesztettem volna a "hangomat", egy olyan dolgot, amit nagyon �rt�kesnek tartottam magammal kapcsolatban. T�bbsz�r eszembe jutott, hogy vissza k�ne j�nni �s �rni b�rmir�l csak �gy, de valahogy sosem siker�lt.

Most m�gis itt vagyok 2019 okt�ber�ben kis h�j�n 24 �vesen �s azon gondolkozom, hogy b�r sok minden t�rt�nt velem, nem nagyon v�ltoztam meg. A design, amit �sszedobtam valahogy m�g mindig olyan, mint amit n�gy �ve raktam volna �ssze, tal�n csak annyiban lettem m�s, hogy ez�ttal egy kicsit egyszer�bbre t�rekedtem �s egy gifet v�lasztottam oldalra fejl�c helyett. [Az ihletet a Gris nev� sz�m�t�g�pes j�t�k adta, ami annyira gy�ny�r�, hogy azonnal mag�val ragadott, pedig nem nagyon szoktam j�tszani.]

Teh�t �n m�g mindig �n vagyok, alapjaiban ugyanaz az ember, aki akkor voltam. Tal�n kicsit b�lcsebb lettem egy-k�t h�lye d�nt�sem miatt, de nagy dolgokban nem v�ltoztam. M�g mindig sokat hallgatok zen�t, hangulat kell a filmn�z�shez, k�nyvolvas�shoz. Sminktud�som a null�t s�rolja �s n�ha csin�lok olyan dolgokat, amiket nem tudok megmagyar�zni mi�rt teszek, de ez vagyok �n. Az elm�lt id�szakban nehezen tudtam elfogadni magamat �gy, ahogy vagyok t�bb szempontb�l is. Pr�b�lok ezen mostan�ban v�ltoztatni t�bb-kevesebb sikerrel. 

Egy sz�, mint sz�z, j� �jra nyomkodni a billenty�ket �s n�zni, ahogy megtelnek a sorok, m�gha kicsit kesze-kusza is a mondanival�m.