Nem is tudom, mikor ültem le legutóbb így a gép elé, hogy írjak valamit csak úgy. Lehet évek teltek el. Úgy éreztem, mintha elvesztettem volna a "hangomat", egy olyan dolgot, amit nagyon értékesnek tartottam magammal kapcsolatban. Többször eszembe jutott, hogy vissza kéne jönni és írni bármiről csak úgy, de valahogy sosem sikerült.

Most mégis itt vagyok 2019 októberében kis híján 24 évesen és azon gondolkozom, hogy bár sok minden történt velem, nem nagyon változtam meg. A design, amit összedobtam valahogy még mindig olyan, mint amit négy éve raktam volna össze, talán csak annyiban lettem más, hogy ezúttal egy kicsit egyszerűbbre törekedtem és egy gifet választottam oldalra fejléc helyett. [Az ihletet a Gris nevű számítógépes játék adta, ami annyira gyönyörű, hogy azonnal magával ragadott, pedig nem nagyon szoktam játszani.]

Tehát én még mindig én vagyok, alapjaiban ugyanaz az ember, aki akkor voltam. Talán kicsit bölcsebb lettem egy-két hülye döntésem miatt, de nagy dolgokban nem változtam. Még mindig sokat hallgatok zenét, hangulat kell a filmnézéshez, könyvolvasáshoz. Sminktudásom a nullát súrolja és néha csinálok olyan dolgokat, amiket nem tudok megmagyarázni miért teszek, de ez vagyok én. Az elmúlt időszakban nehezen tudtam elfogadni magamat úgy, ahogy vagyok több szempontból is. Próbálok ezen mostanában változtatni több-kevesebb sikerrel. 

Egy szó, mint száz, jó újra nyomkodni a billentyűket és nézni, ahogy megtelnek a sorok, mégha kicsit kesze-kusza is a mondanivalóm.